Miközben özönlenek az országba a kelet-ázsiai befektetések, és a magyar kormány egyre szorosabbra fonja gazdasági együttműködését Kínával, addig az USA-ból érkező cégek beruházásai éppen most csappanhatnak meg. Az amerikai-magyar adóegyezmény felmondása exodust nem vált majd ki, de az új befektetési helyszínt kereső tengerentúli vállalatokat eltántoríthatja Magyarországtól.
Az Egyesült Államok 2024. január 1-től felmondja az amerikai-magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt, amely 1979 óta volt hatályos. Az amerikai pénzügyminisztérium korábbi nyilatkozatai alapján a megszüntetés oka az volt, hogy a magyar kormány tavaly az EU-ban megvétózta a közel 140 ország (köztük az USA) által támogatott 15 százalékos globális minimumadó bevezetését. A kormány azért járt el így, mert mindenképp meg akarta tartani a jelenlegi 9 százalékos magyar társasági adókulcsot.
A magyar fél 2023 elején végül visszatáncolt, és – bizonyos mentességekért cserébe – mégis elfogadta a minimumadó uniós, s egyben hazai bevezetését. Ám ekkorra az USA-val szemben már nem volt visszaút, az amerikai adóegyezmény felmondása véglegessé vált. A döntés eredményeképpen: az EU 27 tagállama közül Magyarország lesz az egyedüli, amelynek nincs ilyen típusú egyezménye Amerikával, azzal együtt, hogy az USA még az Oroszországgal és Fehéroroszországgal fennálló adómegállapodását sem szüntette meg.
Az amerikai–magyar adóegyezmény felmondásának látványosan negatív hatása lesz, hogy az Egyesült Államok 2024-től már korlátozás nélkül vetheti ki a 30 százalékos forrásadót, a magyar cégek, magánszemélyek amerikai forrású jövedelmeire, kifizetéseire (például osztalékra, kamatra, és bizonyos esetekben akár árfolyamnyereségre). A forrásadót az amerikai belföldi adószabályok írjak elő, de kivetését eddig az adóegyezmény korlátozta. Magyarország már 2004 óta nem alkalmaz forrásadót a hazánkból külföldi – köztük USA-beli – cégek felé történő kifizetésekre, s az Orbán-kabinet az egyezmény felmondása után változatlanul nem vet majd ki forrásadót, így igyekezve ösztönözni a befektetéseket. Vagyis, közvetlen módon az amerikaiak magyar befektetései jóval kevésbé lesznek érintve, mint a magyarok amerikai befektetései – világított rá lapunknak Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group partnere.
Menekülni nem fognak, csak mellőznek minket
Mint nemrég megírtuk: az amerikai Lear Corporation úgy döntött, hogy bezárja 800 fős gödöllői üzemét, amelyet a járműipari cégnél működő szakszervezet szerint elsősorban az indokolt, hogy a magyar munkaerőköltségeket már túl magasnak ítélték. A 24.hu-nál bejelentkezett a vállalat egyik volt munkatársa is, aki szerint viszont a gyárbezárás melletti döntésnél közrejátszhatott, hogy év végével megszűnik az amerikai-magyar adóegyezmény.
Az ügyben megkerestük a Lear könyvvizsgáló cégét az EY-t, amelynél elzárkóztak attól, hogy bármit is kommentáljanak. A lapunknak nyilatkozó adószakértők szerint azonban valószínűtlen, hogy az egyezmény felmondása állna a háttérben. A mérlegbeszámolót átnézve megállapítható, hogy nagyon jelentős árbevétel mellett, nagyon alacsony adófizetési kötelezettség terhelte a céget. A csoportszintű társasági adózásnak és a korábbi évek elhatárolt veszteségének köszönhetően a beruházási és fejlesztési kedvezményeknek köszönhetően pedig a normál 9 százaléknál jóval alacsonyabb társasági adót fizetett – értékelt Gyányi Tamás, a WTS Klient adótanácsadási és bérszámfejtési üzletágának senior partnere. Bagdi Lajos szerint pedig még az esetben is drágább lenne a cégnek a kivonulás, amennyiben pótlólagos adó megfizetésére köteleznék.
A magyar kormány nagyon ügyel arra, hogy a multinacionális gyártócégeket se adókkal, se jogszabályokkal ne hozza nehéz helyzetbe a beruházási döntéseknél. Az itt telephelyet működtető amerikai cégek túlnyomó többségének nagyon előnyös az adópozíciója, emiatt nem akarnak elmenni innen. Az egyezmény megszűnése nyomán pedig várhatóan az USA kormánya sem kívánja majd az ország saját vállalatait büntetni – mondta lapunknak Radnai Károly, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham Hungary) adózási bizottságának elnöke, az Andersen ügyvezető partnere. Ha a Lear netán erre is hivatkozott a gyárbezárásnál, inkább ürügy lehetett, mint a tényleges indok.
A fordított eset viszont ijesztőbb lehet. Amennyiben a Lear most érkezne a közép-európai régióba, és a különféle beruházási helyszíneket vizsgálná, akkor valószínűleg hangsúlyos szempont lenne, hogy van-e adóegyezménye Magyarországnak az USA-val. Mivel Szlovákiának, Csehországnak, Romániának és más környező országoknak létezik ilyen megállapodása, ezért a hosszú – 10-20 éves – távú kiszámíthatóságot szem előtt tartva, a cég nem hazánkat választaná. A befektetők szemében ugyanis jövőre az ország egy olyan helyszínné válik, ahol a beruházások megtérülése veszélybe kerülhet, mivel semmilyen egyezmény nem garantálja, hogy a magyar kormány nem vet majd ki forrásadót az országból kiáramló jövedelmekre.
A magyar diplomácia, főként az orosz-ukrán háború kitörését követően, több fronton is összekülönbözött az amerikai féllel. Radnai Károly szerint az adóegyezmény felmondásánál
az USA kormányának politikai motivációja éppen az volt, hogy elvegye az amerikai cégek kedvét attól, hogy Magyarországon fektessenek be.
A magyar–amerikai gazdasági kapcsolatoknak ugyanis az egyik legfőbb igazodási pontja a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás volt. Miután ez a fontos biztosíték megszűnik, az az adójog-biztonság és a kiszámíthatóság szempontjából kockázatossá teszi Magyarországot, így jelentős mértékben visszavetheti a befektetéseket. Az AmCham bizottsági elnöke szerint súlyosbítja a helyzetet, hogy az egyezmény felmondása akár még a nyugat-európai befektetők számára is jelzésértékű lehet.
„A következő hasonlatot szoktam felhozni: amennyiben egy ingatlanvásárlónak olyan társasházban kínálnak fel lakást, ahol nincs társasházi szerződés és közös költség, miközben ugyanazon az áron megvehet egy másik lakást is egy olyan házban, ahol rendezett állapotok vannak, akkor ő bizonyosan az utóbbi ajánlatot fogja választani. Nyilván a régi lakók nem fognak elköltözni a társasházi szerződés hiánya miatt, de az új lakók számára ez az ingatlan már nem lesz vonzó” – példálózott.
Mi lesz a munkahelyekkel?
Varga Mihály pénzügyminiszter ismertetése szerint tavaly a hazánkban működő 1700 amerikai gyökerű cég mintegy 110 ezer embernek adott munkát – így körülbelül feleannyi dolgozót foglalkoztatott, mint ahányat az itteni német tulajdonú vállalatok. Az amerikai befektetések értékéről szólva korábbi adatokat említett: eszerint azok 2020-ban meghaladták a 2300 milliárd forintot, ami a teljes működőtőke (FDI)-állomány körülbelül 10 százalékát teszi ki.
Bár az FDI beáramlást nézve most már éves szinten Dél-Korea a legnagyobb magyarországi szereplő, amelyet várhatóan Kína meg fog előzni, historikusan az Egyesült Államok számít a harmadik legnagyobb befektetőnek Magyarországon, Németország és Ausztria után.
Az amerikai befektetések többsége ma már a szolgáltatóközpontokhoz (SSC) köthető, nagy létszámú irodát működtet hazánkban egyebek közt az ExxonMobil, a Blackrock, a Citi, és az IBM. A feldolgozóipari cégek jórészt már korábban kitelepítették kapacitásaikat alacsonyabb bérszínvonalú országokba. Ennek ellenére akadnak még több ezer főt foglalkoztató nagy amerikai gyártók: ilyen például az elektronikai iparban a Flex (korábban Flextronics), a járműiparban az Aptiv (korábban Delphi) és a Jabil.
A hazai filmiparban is igen jelentős az amerikai érdekeltség, ennek a szektornak azonban aligha számít az adóegyezmény felmondása, hiszen a projekteket itt jellemzően csak 6-12 hónapra tervezik.
Radnai szerint az adómegállapodás megszűnése nem csak az ország tőkevonzó, hanem munkahely-megtartó képességét is gyengítheti. Bármely szolgáltatóközpont esetében előfordulhat, hogy amikor a cégvezetés egy újabb munkafolyamatot szeretne a magyar leányhoz hozni, de nem hazánk az egyetlen lehetséges helyszín, megfontolhatják, hogy az itteni kitettséget már nem akarják tovább növelni.
Erről a vonatról is lekéshet az ország
Miközben a magyar kormány nagy erőkkel ösztönzi az akkumulátoripar betelepülését és ezerszámra teremti az összeszerelőüzem-jellegű, betanított munkahelyeket, addig más régiós országokban az államok már aktív szerepet játszanak a magas hozzáadottértékű, innovációs tevékenységek bevonzásában. Ezen a téren kulcsszerep jut az amerikai technológiai cégek tőkebefektetéseinek. Például a cseh kormány öt év alatt több mint 650 millió eurónyi uniós pénzt forgatott a brnói-régió innovációs ökoszisztémájába, ahol a helyi startup-kultúra kivirágzását nagyban segítette, hogy egyebek közt az AT&T, a Honeywell és az IBM is K+F központot nyitott a térségben. Az amerikai vállalatok szorosan együttműködnek a helyi egyetemekkel és kutatóintézetekkel a legkorszerűbb technológiák fejlesztése érdekében. Jelenleg Brnóban a csúcstechnológiában foglalkoztatottak aránya meghaladja a 6 százalékot, amely a legfejlettebb nyugat-európai régiók számaival egyenértékű.
A magyar kormány pedálozna, de már elkésett
Az USA-nak mindössze 65 országgal van kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, a nemzetközi befektetési térképen rangot jelent, ha egy állam ilyennel rendelkezik. Ezt mostanra a magyar kormánynál is belátták. Szijjártó Péter külügyminiszter az AmCham rendezvényén mondott beszédében kifejezte: nagyon örül az amerikai befektetőknek, és semmiképp nem szeretné, ha olyan érzésük lenne, hogy Magyarországon nincsenek biztonságban. Radnai Károly úgy tudja, hogy a kabinetnél nagyon örülnének, ha az egyezményt újratárgyalnák, ám az amerikai félnél erre jelenleg nem nagyon mutatkozik fogadókészség.
Szerinte a geopolitikai realitások félreértése volt, hogy korábban nem látták: egy ilyen egyezmény hiánya sokkal nagyobb probléma, mint hogy van-e globális minimumadó vagy nincs.
A szakértők szerint azonban a következő tíz év távlatában nem is lesz hazánknak adóegyezménye az USA-val. Még ha a kormányok újfent meg is állapodnának, a dolog nehezét az jelenti, hogy az egyezményt az amerikai szenátusnak is ratifikálnia kell. Márpedig a tapasztalatok alapján a szenátorok párthovatartozástól függetlenül, belpolitikai okok miatt hosszú időre blokkolhatják egyes nemzetközi szerződések elfogadását. Magyarország például már 2009-ben új adóügyi egyezményt kötött volna az USA-val, ám ez végül nem lépett hatályba, mert a szenátus nem volt képes ratifikálni 14 év alatt sem, és erre már nem is kerülhet sor a megváltozott helyzetben.
24.hu
Thierry Monasse / Getty Images
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a profikaneten Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Megéri!
